Mesekönyvekben és képeslapokon; a cukrász marcipánjai között, az újévi négylevelű lóhere mellett ott van mindig egy piros, fehéren pettyezett pompás gomba: a légyölő galóca. Ezt ismertük meg kicsi korunkban mérges gombának, s azt gondoltuk: persze mérges, mert olyan nagyon piros. Pedig a mi leggyakoribb halálos mérgezést okozó gombánk nem ez, s nem pompázik ilyen színekben. Halvány, kissé sápadtzöld a kalapja - szolid gombának látszik. És sokan leszedik, megeszik a gyilkos galócát, abban a hitben, hogy nincs rossz szaga, nincs élénk színe, nem okozhat bajt! Mások esküsznek arra, ha csak a rétekről hozunk kis csirkegombát - vagy ahogy tévesen mondják, csiperkét, helyes nevén szegfűgombát -, nem lehet baj. Nem is lesz, ha pontosan felismerjük, s nem tévesztjük össze a susulykával és a parlagi tölcsérgombával. Jó hát idejében, még gyerekkorban megismerni a gombákat, hisz éppúgy meg lehet különböztetni őket ismertetőjegyeikről, mint a különféle autómárkákat.