A történet valahol Sziléziában játszódik, a második világháború alatt, egy kisváros gettójában. Jakob Heym napi munkája után céltalanul járkál az utcákon, mikor az őrtorony reflektora a földhöz szegezi. S hogy „vétkéért igazságos büntetést kérjen”, be kell mennie a német parancsnokságra. Szerencséje van, egy óra sem telik bele, máris hazafelé tart. Közben azonban csodálatos hírhez jut. A parancsnokság rádiója bemondta: az oroszok Bezanika előtt állnak. Bezanika – alig néhány száz kilométerre van tőlük. A gettó lakói a külvilágtól elzárva élnek. Jakob nem bírja magában tartani a hírt. De az igazat sem vallhatja be, a parancsnokságról még nem került ki élve senki. Szorongatottságában végül kiböki: titkos rádiója van. S ettől fogva hetekig hazudnia kell, újabb és újabb híreket, ettől fogva, hetekig, a gettó fásultan vegetáló lakóit esztelen reménység pezsdíti fel: ennek a hazug, de mindennél igazabb reménységnek fényében hetekig mind újra emberré lesznek – ami azután jön, azon a világ minden hazugsága és igazsága sem változtathat már.
Jurek Becker 1937-ben született Lengyelországban. A Német Demokratikus Köztársaságban él. Első regénye, A hazudós Jakob, ez a nagyon szép, tragikumában is humánus derűt árasztó, a chagalli mesevilág színeit árnyékosan visszaverő könyv azoknak a műveknek sorába tartozik, melyek élén Jorge Semprun remeke áll.