A nagy francia álmodó hazánkban meglehetősen ismeretlen művei közé tartozó regénye a jellegzetes Verne-témakörök közül kettőt egyesít: a fiatalok tengeri utazásának témáját és a tengeri bűnözés, azaz a kalózkodás motívumait. A lassú áradású cselekmény Londonban veszi kezdetét: a karibi szigetvilágból származó gazdag diákok előkelő iskolája, az Antilian School kilenc legjobb tanulója az évzárón ösztöndíjat nyer, tengeri utazást szülőföldjükre, az Antillák szigetvilágába, valamint személyenként 700 fontot. A fiúk és kísérőjük - a folyton latin idézeteket citáló Mr. Patterson - Írországba utaznak, hogy behajózzanak az "Alert" nevű vitorlásra. Időközben a kikötőváros börtönéből megszökik kilenc fegyenc. Az akasztófa elől megszököttek birtokukba veszik a hajót. Csakhogy a szélcsend miatt nem tudnak elindulni; türelmetlen várakozásuk közben viszont megérkezik Mr. Patterson és a fiúcsapat. A becsületes tengerészeket fogcsikorgatva mímelő kalózok hamar megtudják, hogy a tanulók csak a szülőföldjükön jutnak hozzá ösztöndíjukhoz, úgy döntenek tehát, elviszik a kirándulókat úticéljukhoz. Ennek az utazásnak aprólékos krónikája a regény cselekménye. A tengeren töltött hetek alatt alig történik valami; a mit sem sejtő fiatalok vidáman élvezik a tengeri utat és az egzotikus szigetek szépségét, a gonosztevők pedig izgatottan várják a rablógyilkosság alkalmát. Mindeközben Verne részletesen bemutatja a karibi szigetvilág természeti viszonyait, vulkánjait, erdőségeit, cukornád- és dohány- ültetvényeit, kikötőit és lakosait, illetve gyarmatosítása történelmét. A cselekmény végén a kalózok elnyerik méltó büntetésüket, bennégnek a gondatlanságukból fölgyúlt hajóban, a fiúk pedig csónakon menekülnek a távolban föltűnő gőzhajó felé. A regény a rutinos írót mutatja, aki régebbi motívumait és bevált fogásait fogalmazza újra: romantikusan szélsőséges jellemeket mutat be, gazdag ismeretterjesztő anyagot mozgósít, a hosszú hajóút egyhangúságát epizódokkal tarkítja, és érvényesül az erkölcsi igazságszolgáltatás is.