A háromárbocos, ötszáz tonnás Saint-Enoch nevű francia cetvadász hajó Bourcart kapitány vezényletével kifut Le Havre kikötőjéből, hogy a Csendes-óceánon bálnára vadásszon. A derék kapitány és az összeszokott legénység bizakodó, gazdag zsákmányt remélnek. Az általános jókedélyben egyetlen ember nem osztozik, Cabidoulin mester, a hajókádár, aki szentül meg van győződve arról, hogy a Saint-Enochnak ez lesz az utolsó útja, mert mindenképp el fog pusztulni legénységével együtt a matrózlegendákból ismert szörnyeteg, az óriási tengeri kígyó áldozataként.
A czetvadászokban láthatatlan főszereplő lesz a borzalmas teremtmény. Bourcart és derűs legénysége egyre lehangoltabb, tanácstalanabb lesz az út során: alig-alig tudnak néhány bálnát elejteni, a cetek egyszerűen eltűntek, s ha néhányra rá is találnak, azok már mind rémisztő sebekkel borított tetemek csupán. Bourcart és az öreg tengeri medvék tanácstalanok, el sem tudják képzelni, hová tűnhettek a cetek. Egyre több jel utal arra, hogy a borzalmas tengeri szörny garázdálkodása elől menekülhettek északra. A Saint-Enoch is utánuk indul, ám Kamcsatka partjainál szörnyű élmények várnak rájuk: a szemük láttára pusztul el - érthetetlen módon - a velük rivalizáló angol hajó, a Repton, majd a Saint-Enoch ott fut zátonyra, ahol ilyet a térképek nem jeleznek. Az igazi meglepetés akkor éri a derék francia cethalászokat, amikor a "zátony" őrült iramban észak felé sodorja őket, magával ragadva a megrongálódott hajót a tehetetlen és kétségbeesett legénységgel együtt. Végül a Saint-Enoch egy jégmező szélére sodródik, s az emberek szánokon vágnak neki a végtelen hómezőnek. A Saint-Enoch katasztrófája ugyanolyan megmagyarázhatatlan, mint a Repton pusztulása volt. Egyedül a kádármester biztos a válaszban: a tengeri kígyó okozta a vesztüket.