Az író szigorú; önismeretre nevelő prózája - egyre táguló körökben - kisebb és nagyobb közösségeinket, a mai embert vizsgálja: tudunk-e élni erkölcsi értékeinkkel, mi a szerepe a művészetnek a személyiségformáló folyamatban, ismerjük-e eléggé helyünket, szerepünket a világban? Az írót elsősorban a nehéz sorsok, a mindennapi küzdelmek, a társadalmi gondok érdeklik, a figurák, események azonban általános érvényű mondanivalót hordoznak: a nyugtalan embert arra ösztönzik, hogy tovább keresse "a szüntelen mosolygást a szüntelen könnyek alatt".