Steinbeck sokáig ellenállt a kísértésnek; hogy könyvalakban jelentesse meg a sebtében, a háború feszültségében készült írásokat, mert, gondolta az író: ha nem állják meg a következő húsz évet ezek a történetek, inkább maradjanak csak a sárguló újságpapíroson. Most újra kiadta írásait. Kívánatos volt, mert nemcsak irodalmi értéket képviselnek, de felelevenítik a "Hirosimára és Nagaszakira ledobott köpetnyi kísérleti atombombák előtt lejtászódott háborút".
Az írások ébren tartják az emlékezetben a háború felidézte szerencsétlenséget, mert az ember, sajnos, hajlamos felejteni. "Az a háború azonban, melyről beszélek - mondja Steinbeck -, megérdemli, hogy emlékezetes maradjon, mert az utolsó volt a maga nemében... A következő - ha olyan őrültek leszünk, hogy megengedjük - a legutolsó háború lesz, valamennyi közül. Nem marad utána ember, aki bármire emlékeznék."
Meseszerűen a múltba vetíti az írásokat a könyv címe is: volt egyszer, hol nem volt - akarjuk meg ne ismétlődjék! - Volt egyszer egy háború.