„- Meg kellett volna…
– Mit, te rohadék, mit kellett volna? – ordított le rá Davenport, Sloan már fogta.
– … ölnie engem. – Bekker megpróbált elmosolyodni, de csaknem teljesen kettéhasított ajkai nem engedelmeskedtek. – Hülye.”
Így zajlott le Davenport hadnagy és a paranoiás gyilkos, Bekker legutolsó párbeszéde a Pulitzer-díjas John Sandford harmadik Davenport-krimijében. Az első három kötettel lazán összefüggő, de önállóan is kerek történetben nagyon hamar kiderül, hogy Bekkernek, a „halál doktorának” ezúttal igaza volt: valóban jobb lett volna megölni. Bekker ugyanis megszökik a börtönből, s New York-ba menekül, ahol tovább folytatja a halál fiziológiájával kapcsolatos bizarr kísérleteit. Áldozatainak száma egyre nő. A New York-i rendőrség Davenporthoz fordul segítségért.
Davenportra azonban New Yorkban egy másik veszélyforrás is vár: Lily Rothenburg hadnagy, élete egyik legnagyobb szerelme…
Davenport hadnagy a halál doktora és önmaga ellen