„Egy zsidó, tetejébe egy zsidó zeneszerző szobrát ledönteni nem bűn, a szobor nem tud panasszal járulni a mennyei trónus elé. Na persze Isten útjai kifürkészhetetlenek, megesett, hogy a szobor sújtott le, egyszer látott egy ilyen operát. De hogy fényes nappal vetemedne ilyesmire? Manapság furcsa idők járnak, a törvényeket senki sem tartja be, a nappal éjszakává változhat…”
Jiří Weil (1900-1959) baloldali irányultságú újságíró, aki a harmincas években Moszkvában dolgozik, ahonnan kitelepítik a Balhas-tóhoz. Ezekről az élményeiről a Moszkva-határ és a Fakanál című regényeiben számol be, a világon szinte elsőként mutatva be a sztálini világot. 1935-ben hazatér, 1942 novemberében zsidó származása miatt deportálni akarják, így a háború végéig bujkál. A deportálások sokkoló történetét az Élet csillaggal című regényében írja meg. Mendelssohn a tetőn című utolsó regényén tizenöt évig dolgozik. Művei csak a rendszerváltás után jutottak el újra a közönséghez. Ma őt tartják a cseh irodalom egyik legnagyobb formátumú írójának. Magyarul ez az első könyve.
Ez a fekete humorral és mély együttérzéssel megírt megrázó regény a német nácik által igazgatott Cseh-Morva Protektorátus mindennapjait eleveníti föl. A történelem a kultúra felől mutatja meg legjobban abszurd arcát, és ezt a tükröt tartja oda neki Weil. A butaságot, a szolgalelkűséget, a rosszindulatot leplezi le a megszokottnál morbidabb cseh humor segítségével.