Arra a kérdésre; hogy a cseh festészet nagyjai közül ki a legismertebb a világban, könnyen megadható az egyértelmű válasz: hírnév és népszerűség tekintetében senki sem vetekedhet Alfons Muchával (1860-1939). Neve elválaszthatatlanul egybeforrt a XIX. és XX. század fordulójának nagy hatású művészeti irányzatával, a szecesszióval, más néven Art Nouveau-val, melyet egy időben "Styl Muchá"-nak hívtak, s teljes joggal: alkotásaival meghatározó szerepet játszott e lenyűgöző motívumkinccsel rendelkező, kifinomult és dekorativ stílus megteremtésében, amely mindmáig megőrizte vonzerejét. Eredetiségről és imponáló leleményességről tanúskodó művei az időtlen szépségideálok álomvilágát varázsolják elénk, s ezért csak hálásak lehetünk neki. Munkáinak jelentős része Magyarországon is széles körben ismert, első magyar nyelvű életrajzát azonban csak most veheti kézbe az olvasó. A lebilincselő kötetből megismerhetjük a festő pályafutásának eseménytörténetét, a világhírű képek születésének "kulisszatitkait", s azt a kulturális közeget, amelyben munkássága kibontakozott. A könyv írója nem más, mint a művész fia, aki a gazdag dokumentumanyagnak köszönhetően azokról az időkről is a krónikás hitelességével számol be, amelyeknek még nem lehetett tanúja. Jirí Mucha (1915-1991), egyik legfőbb érdeme, hogy színes és mozgalmas képet fest a belle epoque idillinek tűnő világáról, a posztimpresszionizmus és a szecesszió korától, amikor Gauguin, van Gogh, Seurat és Toulouse-Lautrec mellett különös sorsú pályatársuk, Alfons Mucha volt a művészeti élet egyik főszereplője. E könyv révén mostantól őt is személyes ismerősünknek tekinthetjük. Jirí Mucha (1915-1991) nem csak azért tarthat számot az olvasó érdeklődésére, mert az egyik legkiválóbb cseh festő fiaként érdekfeszítő könyvet írt édesapjáról: ő maga is színes és sokoldalú egyéniség volt, akinek nehéz és kalandos élet jutott osztályrészül, s akit az irodalomtörténet a huszadik század legjelentősebb cseh írói közé sorol. Orvostudományt és orientalisztikát tanult Prágában és Párizsban, ám tanulmányait nem sokkal a második világháború kitörése előtt fejezte be, s ez messzemenően meghatározta a sorsát: antifasiszta meggyőződésétől vezetve beállt a francia hadseregbe, a németek 1940 byarán kivívott győzelme után pedig az angol légierő tisztjeként és a BBC haditudósítójaként járta meg a harctereket. Miután 1945-ben visszatért hazájába, újságíróként dolgozott és a regényírásnak szentelte magát, de a történelem ezúttal is közbeszólt: 1951-ben hamis vádak alapján letartóztatták, s csak négy év múlva, amnesztiával szabadult. A következő évtizedekben számos prózai alkotás és filmforgatókönyv került ki a tolla alól; az előbbiek közül feltétlenül említést érdemel a világháború küzdelmeit felidéző Tűz a tűz ellen című visszaemlékezés, az Elmosódott arc címmel megjelent lélektani regény, valamint naplószerű memoárja, a Hideg égbolt alatt, melyben a kommunista diktatúra börtöneiben és kényszermunkatáboraiban töltött évekről vall. Apjának állít emléket a Kánkán glóriával, Alfons Mucha élete és munkássága című, 1969-ben kiadott személyes hangvételű, nagyszabású életrajzi műben, amelyet általában irodalmi munkássága csúcspontjaként tartanak számon. Örömünkre szolgál, hogy sok évvel megjelenése után a magyar olvasó is kézbe veheti.