Jeges Sándor: A biológia tanításának vezérkönyve

Jeges Sándor kedves; volt tanitványom és kedves barátom megkért, hogy didaktikai könyvéhez én irjak előszót. Kérésére örömmel vállalkoztam erre, mert hiszen azzal a szellemmel, mely könyvén átvonul, magam is teljesen egyetértek, mely egészséges irányzat még a budai gyakorló iskolából indult hódító útjára. A budai Alma mater gyakorló iskolája a háború utáni években főleg pedagógiai tekintetben pótolni iparkodott mindazt, amit a háború előtt és alatt elmulasztott. A szerencsés véletlen is hozzájárult ehhez. Az idősebb tanárok, akik egy emberöltőn át vezették a polgári iskolai tanárképző gyakorló iskolájának mindenki áltat elismert munkáját, valamennyien nyugalomba vonultak. Helyükre a kultuszkormány több fiatal, tetterős, vagy az életben már kipróbált ambiciózust idősebb tanárt osztott be. A tapasztaltabb öregek és az ambiciózus fiatalok közös lelkesedéséből alakult ki azután az a pedagógiai közszellem, amely mint munkaiskola, vagy mint a cselekvés iskolája ma már pedagógiai irányzatot jelent. Ezzel korántsem akarom mondani, hogy a tanulók aktív cselekvésének, az önálló munkára való nevelésnek a gondolata itt fogamzott volna meg. E mozgalomnak nagy külföldi irodalma volt már a háború előtti időben is, a gyakorlatban azonban e gondolatból nálunk vajmi kevés valósult meg. A budai gyakorló iskola tanári testülete volt Magyarországon az első, mely ezt a munkaiskolái gondolatot a magyar irodalomban ismét feltámasztotta, ez a testület hívta föl a pedagógusok figyelmét e rendkívül becses pedagógiai módszerre és indította hódító útjára. (L. Szenes Adolf: Az élet iskolája.) Boldognak érzem magam, hogy e mozgalom megindításában és elterjesztésében csekélységemnek is részem volt, aki mint akkori gyakorló polgári iskolai tanár nyolc esztendeig dolgoztam e gondolat propagálásán és hogy ezt a szellemet a polgári iskolai Utasításokban (természetrajz) is lefektethettem...