E könyvet haszonnal forgatja mindenki; akit az ember teremtéséről szóló magyarázat valaha elgondolkoztatott. Van is azon némi meghökkenni való, hogy a Jóisten az ötödik napon - tehát négy míves nap fáradtságával a tagjaiban - megalkotta a föld élő állatait (úm. barmokat, csúszómászókat és szárazföldi vadakat), és már másnap, tehát szombaton, amikor a félnapi munkát is sokallja mindenki, megteremtette műve koronáját, az embert. Vajon miképpen győzte? - ötlött elő a kétely, sokszor bizony már kora gyermekkorunkban is.
Még a barmok: hagyján. Meg lehet békülni azzal a gondolattal, hogy az ötödik napon, a délelőtti órákban, elkészült velük. Vegyük például a lovat, a szamarat, az öszvért meg a zebrát: mind egyforma anyagból gyúrván, ugyanazon gerencsérkorongon kaphattak formát. A többi már kézügyesség dolga. Egy kicsire sikerült lóból vált az első szamár, az első selejtes szamárból, ízléses csíkokkal átmázolva repedéseit, az első zebra. Hanem a csúszómászók teremtésén már fennakad az emberi ész.