Janwillem van de Wetering: Az üres tükör

A zenkolostorok hétköznapjairól ad a könyv hiteles beszámolót. A történet során kibontakozik a bölcseleti háttér; de ősi meditatív módszer, amely intuitív felismeréshez vezeti a gyakorlót. Janwillem van de Wetering 26 évesen, felhasználva egy örökség által kapott anyagi lehetőséget, elhatározta, hogy Japánba, Kiotóba utazik. „Hallottam, hogy Kiotó a templomok városa. Szentélyek és kolostorok, titokzatos helyek rejtélyes tartalommal; épületek, amelyekben a bölcsesség ütött tanyát. Én pedig épp ezt kerestem, a bölcsességet, nyugalmat, letisztultságot."
Sikerül egy zenmestert találnia, aki elfogadja tanítványnak, és a nagy kérdésre, van-e az életnek értelme vagy nincs, ezt feleli: „Tudnék válaszolni arra, amit kérdeztél. Mégsem válaszolok, mert nem értenéd meg. Figyelj ide. Képzeld el, hogy szomjas vagy, és szeretnél egy csésze teát. Nekem van teám, és öntenék is szívesen, de nincs csészéd. Nem önthetem a teát a markodba, mert megégetlek vele. A földre sem önthetem, mert csak a szőnyeg lesz foltos. Kell, hogy legyen csészéd, amit magad formálsz ki önmagadban az itt megtanultak által." Janwillem van de Wetering 1931-ben született Rotterdamban. Fiatalon hosszú éveken keresztül járta a világot, ennek során tizennyolc hónapot töltött egy Japán zenbuddhista kolostorban. Ma családjával az Amerikai Egyesült Államokban él. Minden írásán, még krimitörténetein is érezhető a távol-keleti irodalom hatása, a finoman árnyalt jellem- és környezetrajz, és a zenbölcseleti háttér. Népszerűségét főként e szellemben írt detektívregényeinek köszönheti.