A mű 1844-ben jelent meg Pesten, Hartleben Konrád Adolf kiadásában, a Külföldi Regénytár sorozat XXII–XXIII. köteteként.
Petőfi Sándort, a fiatal, ekkor még szegény és alig ismert költőt Nagy Ignác szerkesztő bízta meg a fordítással, hogy anyagi segítséghez juttassa. Petőfi nem közvetlenül angolból, hanem német közvetítőszövegből ültette át magyarra a regényt 1843-ban.
Az irodalomtörténészek szerint a 13. századi királyellenes angol felkelést feldolgozó regény fordítása közben írta le Petőfi a legelső olyan mondatait, amelyek a nép jogairól, a zsarnokságról és a szabadság kivívásáról szólnak, így ez a munka közvetlen előfutára volt későbbi forradalmi költészetének.