J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

A Gyűrűk Urá-nak rajongói most megismerkedhetnek az előtörténettel - ám akik amazt még nem olvasták (vannak-e ilyenek?); azok is kellemes, gyönyörű mesét vehetnek a kezükbe.
Kötetünk első és második része ("Ainulindale" és "Valaquenta") a tolkieni rege őskoráról, a világ teremtéséről és az istenekről szól. A három szilmaril Feanor, a tünde kovács műve, bennük fénylik Valinor, az istenek hazája két sugárzó fájának világa. Morgoth, a Sötét Úr azonban elragadja őket, és ezzel kitör a háborúság közte és a tündék között. Egy szilmarilt sikerül visszaszerezni a szerelem hatalma által - s végül, az utolsó csata után, melyet az istenek oldalán vív tünde és ember a sötétség erői ellen, mindhárom szilmaril a helyére kerül: egyből csillag lesz az űrben, egy a tengerbe hull, egy a tűzbe.
A kötet harmadik része, az "Akallabéth" pedig a másodkor története, Númenor tündökléséé és a bukásáé.
A szilmarilok tartalmazza mindazon meséket és mondásokat, melyekre oly sokszor hivatkoznak A Gyűrűk Urá-ban, például Berenét és Lúthienét. Akik Tolkien világát megszerették, vagy éppen most pillantanak bele először, ebben a műben sem fognak csalódni.