A Földről; a Holdról, galaktikákról, a térben-időben irdatlan világmindenségről mesél nekünk az „öreg Qfwfq". De Qfwfq autón jár, örül, búsul, szeret, és a verandán üldögél, épp amikor a püffedő, dagadó, puha Hold a szikrázó, csupa üveg, csupa acél Földre pottyan...
Calvino művei a mese - a korai filmszkeccsek vagy a klasszikus képregény, a comics - egészséges minimálszürrealizmusával szólnak az olvasóhoz. A nem létező lovag és a kettészelt őrgróf, a famászó báró és a mesés kedvű Marco Polo - vagy épp a mesét hajkurászó Nyájas Olvasó - után és előtt ennek a novellaciklusnak a hősei többnyire bolygók és egysejtűek, dinoszauruszok és ősmadarak. Körülöttük a múlékony tárgyiasságú modern kor és az időtlen univerzum. Igazságuk valódi igazság.
Italo Calvino (1923-1985) a 20. századi olasz irodalom egyik legnagyobb, iskolát teremtő és nemzetközileg is páratlan népszerűségű alkotója volt. Ezeknek a novelláknak egy részét - a Calvinoéletművet bemutató Európa-sorozat soron következő kötetének elbeszéléseit - egy valahai kiadás a sci-fi műfajába sorolta. Rég kiderült azonban, hogy a hallatlan fantáziával megírt, galaktikus fényekkel sziporkázó, pattanásig feszített logikájú történetek nem tűrik a besorolást. A Komikozmosz ugyanis remekmű.