Italo Calvino: A Hold-leányok

A holló lassú körökben egyre lejjebb ereszkedik. A halál holló képében jön el. A holló nem pusztán illusztrálja a halált - a holló a halál... Hangyák teszik kínszenvedéssé egy falu (egy város? egy ország?) életét. A hangyák is valódiak. Tömött sorokban masíroznak, szétrágnak-mállasztanak ételt, kerteket, házakat; aprók, feketék, csápjuk izeg-mozog... Az "öreg Qfwfq" a Földről, a Holdról, galaktikákról, a térben-időben irdatlan világmindenségről mesél nekünk. De Qfwfq autón jár, örül, búsúl, szeret, és a verandán vacsorázik, épp amikor a püffedő, dagadó, puha Hold a szikrázó csupa üveg, acél Földre pottyan...
Italo Calvino, az elbeszélései, kisregényei révén hazánkban jól ismert olasz író harminc esztendőnyi novellatermésének javát gyűjti egybe ez a kötet. Calvino írásai kezdettől a mese egészséges szürrealizmusával szólnak az olvasóhoz. Jól tudjuk, azonban: a mese igazsága valódi igazság; a mesebeli kanászlegény valóban le szokta győzni a valódi hétfejű sárkányt, és valóban elnyeri az öreg király fele királyságát s a lánya kezét.
Calvino hősei: partizánok, gyerekek, öregek, árulók, ellenségek, munkások, méltóságos urak és asszonyok, csavargók, utcalányok; és bolygók, egysejtűek, hétköznapi és "örök életű" szerelmesek. Igazságuk a mesék valódi igazsága.