Ady Endre költészete kaput jelent múlt és jelen között. Egyrészt ő maga is számtalan versében vont párhuzamot nemzetünk tragikus múltja és a 20. század elejének történelmi léptékű megpróbáltatásai között; másrészt Ady-szövegei kaput nyitnak az ő jelene és a mi jelenünk között is, hiszen ugyanazokat az erővonalakat tárja fel magában és a környezetében, amik minket is körülvesznek. A kötetben szereplő verseket kortárs költők válogatták össze, mindegyikük azokat, amelyekhez valamilyen bensőséges kapcsolat fűzi – a versek között pedig megjelennek azok a reflexiók, amik kifejezetten ennek a kötetnek a kedvéért születtek, és amelyekből kiderül, hogy a mai költők miben látják Ady életművének vonzó- vagy épp taszító erejét, amitől száz év múltán is az irodalom tengerének felszínén tudott maradni.