A 21. század egyik legnagyobb kihívása az; hogy a század végére kb. 10—12 milliárdra szaporodó emberiséget úgy lássuk el energiával, hogy közben otthonunkat a Földet ne tegyük visszavonhatatlanul tönkre. A fosszilis tüzelőanyagok égetésekor keletkező C02, SO2, NO» korom, stb. káros hatásai: a globális felmelegedés, a savas esők, az ózonpajzson növekvő lyuk, a különböző allergiás megbetegedések számának emelkedése ma már közismert tények. A globális szennyezőanyag kibocsátás kb. 50%-áért az energiatermelés, az NOx kibocsátás kb. 70%-áért a közlekedés a felelős. Ha a több száz éve ásványi szén, olaj, földgáz formájában föld alatt pihenő szén a levegőbe kerül, akkor az atmoszféra fokozatosan visszajut az ősi állapotába. A Föld atmoszférájának (és a jelenlegi életnek) a megmentése csak úgy lehetséges, ha a globális szennyezőanyag kibocsátást a jelenlegi töredékére csökkentjük, a fejlődő országok növekvő energiafelhasználása ellenére. Pl. a szén megkötése hosszú folyamat, sokan elgondolkodtató példaként hozzák fel, hogy a Watt gőzgépében elégetett szén CO2 molekuláinak egy része még ma is a légkörben repdes.
Az 1973-as olajválsággal kapcsolatban sok futurológus az üzemanyag ellátás összeroppanását jósolta a kimerülő készletek miatt. A legújabb statisztikai adatok szerint a szénkészletek további 200 évig, a gázkészletek 65 évig, az olajkészletek pedig kb. 45 évig elegendőek. A kb. 50 éve hasonló időtartamú előrejelzések sokak előtt hiteltelenné váltak, pedig a készletek valóban végesek. A katasztrófa azonban nem a készletek végleges kimerülésekor jelentkezne, hanem sokkal előbb, amikor pl. a fogyasztás éves mértéke meghaladná (vagy akárcsak megközelítené) a kitermelés lehetséges mértékét. Az atomenergia népszerűtlenné válása után a kivezető utat csak a megújuló energiaforrások jelentik.
A megújuló energiák végső forrása legtöbb esetben a Nap sugárzása, ill. a Föld mozgási vagy hőenergiája. Ezek az energiák gyakorlatilag kimeríthetetlenek (a megújulás mértéke azonos a kinyerés mértékével). Az évenként kinyerhető energia fajtánként is sokszorosa a mai globális energiaszükségletnek.
Könyvünk elsősorban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar hallgatóinak íródott, de alapvető tankönyve lehet a Gépészmérnöki Karral közösen gondozott Energetikai mérnök szak hallgatóinak, továbbá a más egyetemek és főiskolák villamos irányítottságú és környezetvédelmi szakos hallgatóinak.
Interdiszciplináris tárgyról lévén szó, arra törekedtünk (általában az egyes fejezetek bevezető részeiben), hogy a villamosmérnök hallgatók megtalálják a könyvben azokat a legfontosabb aerodinamikai, hidraulikai, gépészmérnöki és közlekedésmérnöki alapismereteket, amelyek magyarázatot adnak arra, hogy a villamos részt miért az adott módon kell kialakítani és működtetni. Ezek a rövid, nagyvonalú (és sokszor csak minőségi leírások) nem tárgyalják, nem tárgyalhatják más tudományágak témakörét kellő mélységben. Csupán arra utalnak (a szakirodalom megjelölésével), hogy hol lehet az adott kérdésnek utánanézni. Több kötetből álló esetleges „Megújuló energetika sorozat" esetében ezek a bevezető részek kihagyhatok.