Balkáni néprajzi kalauz
Roppant trükkös prózakötet Hornyik Miklósé: történelmi reminiszcenciákból, nagyon mai ironikus tónusból és a balkáni (vajdasági) élet torzképéből áll össze az anyaga. Természetéhez az is hozzátartozik, hogy régi újságképekkel van megtűzdelve a szöveg, s ezeknek a képeknek külön szerepe van a kötet hangulatának megteremtésében. Az egész könyv voltaképpen azt játssza, hogy ő maga egy régiség, de ezt Hornyik meglehetősen szellemesen alkotja meg. A könyv legjobb részei a Balkáni bohóságok című ciklusban olvashatók: A szegény kisebbségi ember panaszai és a furfangos Öreg krampusz vagy a Politikai rendőrségünk gyengéd bája avagy mit forral újabban az Unintelidzsensz Szerviz. Mivel az író Újvidékről települt át, és ott szerzett írói-újságírói rangot, ezekben a karcolataiban, amelyekre természetesen az Esterházy ihlette írásmód is hatott, nagyon jól találja el a politikai irónia tónusát. S hogy a „magyar vicc” az Angol pázsit gyökere, azt a Hacsek és Sajó Szabadkán című írás már a címével is jelzi. A Balkáni néprajzi kalauz alcímet viselő kötet tehát politikai és irodalmi szórakoztatás, ugyanakkor irányát tekintve posztmodern elbeszélés-füzérnek is lehet venni; e jellegéből eredően inkább a „vájtfülűek” fogják a könyv savát-borsát felfogni – Irodalmi ínyencség, különlegesség.