"Hullámzik a Homérosz-kép. Élt-e; egy ember volt-e vagy kettő? Vagy kettőnél is több? Korának képe is hullámzik. S a mű keletkezésének körülményei is. S közben: szilárdan áll, vagy inkább azt mondhatnók, győzedelmes nyugalommal úszik mind e nyughatatlan hullámzás tetején maga a történet. S a szöveg - úgy, ahogyan ránk maradt, betoldás-nembetoldásaival együtt. S jellemei, alakjai... Mennyi arc! És milyen gyöngéd-kérlelhetetlen következetesség ebben az arc-rengetegben, jellem-erődben, ember-tárban!... Az eposz az a varázsszőnyeg, mely, akármilyen roppant nagy is a kerülete, repülni tud - mert vers volta röpíti: a szereplői egész nagy hadát könnyen hordja a hátán. Kapaszkodjunk fel erre a szőnyegre. Mert nemcsak olvasmányaink segítségével és anyagával - az ő segítségükkel is - építjük tovább ennem személyünket, hanem ennem személyünkből is sokat ajándékozunk olvasmányaink hőseinek." (Devecseri Gábor)