A modernek jellegzetes öncsalása két évszázadon át a „haladás” egyenes vonalú és előre (vagy hátra) mutató mozgásának téveszméje volt (amelyet viszont a „hanyatlás” hátra vagy lefelé irányuló mozgásának negatívan értékelt kinetikus észlelésével helyeztek szembe). Csak az utóbbi évtizedekben, ahogy elterjedtek és megszilárdultak a liberális demokráciák, s lehetővé tették, hogy meglendüljön az inga, és ahogy megfogalmazódott a posztmodern tudat, amely egyébként tagadja az univerzális haladást és az univerzális hanyatlást – jött létre egy új dinamikus képzelőerő.