Az ismert nagyműveltségű nyugat-német műtörténész e kötetében a modern művészeti irányokat elemzi s lebilincselő érdekességgel mutatja ki, hogy az izmusok forradalma nem jelentheti a művészet megújulását, mert a művészettől idegen törvények az anarchia, az irracionalizmus uralmát eredményezi, s a művészet elembertelenedéséhez, vagyis a művészet csődjéhez vezet. A szerző nem marxista és e jelenségek okait nem tudja kielégítően magyarázni, annál jelentősebb azonban, hogy a nyugati világ absztraktimádata közepette az emberről emberhez szóló művészetet követel.