Hajtun József: Kalocsa és a kenyér (Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat)

Fekete-fehér fotókkal. 

Lehet-e meghatottság nélkül szólni a Kenyérgyár megalakulásáról, kezdeti hősi időszakáról? Aligha. A múlt megszépítő messzeségében látjuk az alapító tagok helytállását. Kalocsa városi tanácsa 1950 júniusában bízta meg Molnár Istvánt, hogy másodmagával hozza létre a sütőipari szövetkezetet.
Lassan-lassan begyógyultak a második világháború sebei, s az országot nemcsak az újjáépítés, de az újatépítés láza és lendülete öntötte el. S ez feledtette a mostoha körülményeket. Az egykemencés üzemben rőzsével fűtöttek. Nem lévén gépek és felszerelések, kézzel dagasztottak. Akárcsak a magánpékek, ők is a piacon vásároltak a napi ármozgás szerint s ez igen-igen megnövelte az önköltséget. Szállítóeszköz híján fuvarost kellett fogadni a kenyér útrabocsátására. Geszelmann Fülöp pék, de a többi alapító tag is ha kutat az emlékeiben, felidézheti a sajátságos versenyt, amelyben állni kellett a sarat a még működő magánpékségekkel. Nem csupán a kenyér jó minőségével, de a pontos szállítással is, hiszen a kalocsai lakosság megnövekedett igénye ezt írta elő.
Ma már szerény és szívszorító adatnak tűnhet, hogy a kezdeti forgóalap mindössze 400 forintot tett ki. S a napi termelés alig 3-4 mázsa kenyeret jelentett.