"Arkham mögött a hegyek át vannak itatva különös varázslattal - valamivel; amit talán Edmund Carter, az öreg varázsló hívott le a csillagok közül, vagy idézett föl az alvilág kriptáiból, amikor 1692-ben elmenekült Salemből. Mihelyt Randolph Carter beért a hegyek közé, tudta, hogy megközelítette az egyik kaput, amelyet a néhány merész, rettegett és idegen lelkű ember robbantott a világ és a külső abszolútum között emelkedő titáni falakon. Érezte, hogy itt, az évnek ezen a napján sikeresen végre tudja hajtani azt, amit hónapokkal ezelőtt olvasott le a hihetetlenül régi, megfeketedett ezüstkulcs arabeszkjeiről. Most már tudta, miként kell forgatnia, hogyan kell föltartania a lenyugvó napba, és milyen szertartásos szavakat kell mondania az utolsó, a kilencedik fordulatnál." Aki kedveli a misztikus történeteket, a földöntúli birodalmak borzongató lényeit, a képzeletbeli kirándulást titokzatos tartományokba, tartson Randolph Carterral. Lovecraft hőse a három lazán kapcsolódó novellában ilyen tájakra kalauzolja el az olvasót.