H. P. Lovecraft: Az árnyak borzalma

"Volt egy oldata; amelyet a holttestek vénájába fecskendezett, és ha azok elég frissek voltak, akkor sajátosan reagáltak. Westnek komoly problémát jelentett, hogy megtalálja a megfelelő képletet, mivel minden szervezetnek más-más stimulusra volt szüksége. A rettegés követte Westet, amikor eltöprengett részleges kudarcain, mert kimondhatatlan lények támadtak a tökéletlen oldatokból, vagy a nem kellően friss tetemekből. E kudarcok egy része életben maradt - egy a bolondokházában tartózkodott, mások eltűntek, - és ha West a lehetséges, bár a valóságban mégis elképzelhetetlen eshetőségekre gondolt, gyakran megremegett szokásos egykedvűségének álcája alatt...
Még mindig látom Herbert Westet a baljós villanylámpa alatt, ahogy befecskendezi az újjáélszető oldatot a fej nélküli testbe. A jelenetet nem tudom leírni - elájulnék még ha csak megpróbálnám, mert őrület töltötte meg azt az osztályozott csontokkal telezsúfolt szobát, amelynek síkos padlóján csaknem bokáig gázoltunk a vérben és a csekélyebb emberi hulladékokban, ahol egy távoli sarokban rémisztő árnyai között ocsmány hüllő-borzalmak bugyorogtak, pöfögtek, és fortyogtak a halvány zöldeskék láng kísértete fölött"