Pintér M. Lajos: Ellenzékben 1968-1987 (Dedikált!)

Pintér M. Lajos arra tesz kísérletet; hogy rekonstruálja a népi gondolat s mozgalom utóéletének két évtizedes történetét, addig a pontig, amikor a rendszerváltozásnak nevezett huszadik század végi históriai átrendeződés – így tűnik a mából – hirtelen gyorsulni kezdett. Mert a Lakiteleken lezajlott tanácskozás – noha e tradícióhoz nem vagy kevéssé kötődő előadók s hallgatók is jelen voltak ott – egyrészt a népiség (illetve képviselői) „maradékának” a morális s társadalmi változás igényét bejelentett összejövetele, másrészt egy hosszabb történet sűrűsödési pontja, egyben – s ez is csak később derült ki igazán! – a népi eszmeiség társadalmi, gondolati súllyal is bíró jelentkezése – eddig – utolsó felvonásának a kezdete volt. Így kellett hogy legyen, hisz a huszadik évforduló körüli emlékezések egyrészt a rendszerváltozás – valóságos s szimbolikus – kiindulási pontját ünnepelték benne, másrészt – a fel-fellángoló vitákat, sőt vádakat – a jóvátehetetlen históriai veszteség-vereség tapasztalata hatotta át. Az a keserűség, hogy a lakiteleki sátorban valamiféle pre-mozgalmi alakot öltött álmot, egyúttal a nemzet magára eszmélésének – ahogy Bíró Zoltán ez idő tájt írt könyve fogalmazott –,
a „saját útnak” a történelmi esélyét a következő két-három esztendőben megint széjjeldúlták „valakik”, hogy ami kollektív reménység volt akkor, tán mindörökre elveszett.