A férfiak nagy része nem szeret, ebből kifolyólag nem is tud főzni. Namármost, az egyenjogúság egyre nagyobb kiteljesülése magával hozta azt, hogy a nők nagy része úgy főz, mint a férfiak legtöbbje. De félre a tréfával.
Régi alapigazság, hogy ételt készíteni nem szívből, teljes szívvel, hanem arra alkalmas nyersanyagokból és ésszel lehet. Az alkalmas nyersanyag egyáltalán nem jelenti a legdrágábbat. A főzésnél tudni kell, hogy mihez mit a legcélszerűbb felhasználni. Például a húsételeknél a kérdéses ételt miből a legcélszerűbb megfőzni. Ehhez is segítséget kívánunk nyújtani. Ezenkívül egy-két praktikus tanáccsal is szolgálunk.
Könyvünk olyan ételeket tartalmat, amelyeket kipróbáltunk, megsütöttünk, megfőztünk. Van közöttük szerb, bolgár, orosz, cseh, stb., amelyeket utazásaink során gyűjtöttünk, vagy Szegedre utazó barátainktól tanultunk.
Utazásaink során legtöbbet a horgosi barátainktól lestünk el. Jankovics Aranka néni szármája, paprikasalátája felejthetetlen számunkra, nem kevésbé Ívkovics Jóska főztjei.
A vasi ételek anyám receptjei szerint vannak leírva a dödölle kivételével, melynek nagyanyám volt utánozhatatlan mestere. Hírességek receptjeiből is találnak néhányat, így Móra Ferencné túrós lepénye, amit Kalmárné Árvai Erzsébettől kaptunk.
A könyv tartalmaz néhány receptet Gregor Józseftől, a szegediek szeretve tisztelt kedvencétől, aki nemcsak a hangjával, hanem a főztjével is elkápráztatja környezetét.
Mindenkit nem tudunk felsorolni, hiszen akitől főzni tanultunk vagy tanácsot kaptunk, felsorolnánk, akkor a könyv csak bevezetőből állna, de őszinte köszönetünket fejezzük ki valahányuknak.
Végül megköszönöm feleségem segítségét, nélküle ez a könyv nem készült volna el, nem csupán azért, mert ő gépelte a kéziratot, hanem, mert egy kicsit ért a főzéshez is.
Szeged, 1986. január 31.
Varga Antal