Pest – Buda – Óbuda egyesítésének hivatalos időpontja 1873. november 27. volt. Az egyesített városokat e naptól kezdve nevezték Budapestnek. Az új főváros nem mutatott egységesen beépített városképet. A falusias jellegű, szétszórt települések sorában, csak a hangsúlyos pontokon tömörültek városias épületcsoportok, amelyek már magukban hordták a főváros további fejlődésének csíráit.
A szerző könyvében a három város; Pest, Buda és Óbuda egyesítéskori állapotát vázolja fel, s fővárossá alakulásuk urbanisztikai feltételeit részletezi. Az egyesítés idejének építészetét értékelve megismertet azok külföldi előzményeivel is.
E kor építészete a romantika és a koraeklektika, mely utóbbira nálunk a Szerző munkái hívták fel először a figyelmet. Maga a stílusmegjelölés „koraeklektika” is tőle származik. „Az eklektikus építészet szerepe Budapest szempontjából különösen városképi vonatkozásban igen nagy jelentőségű. Talán nincs a világnak még egy nagyvárosa, amelyre az eklektika olyan mértékben rányomta volna bélyegét, annyira karakterisztikusan alakította volna ki arculatát, mint Budapesten."
Különös értéke e könyvnek az illusztrációs anyag, mely korabeli dagerrotípiákkal és metszetekkel hitelesen dokumentálja a 100 év előtti Budapest képét. E képanyag már maga is muzeális érték (legnagyobb része a Kiscelli Múzeum fotógyűjteményéből származik) és érdekes kultúrtörténeti adalék a Szerző által felvázolt városés korképhez.
A Függelékben a 100 év előtti Budapest utcaelnevezéseit találjuk.