Egy rögeszme története
George Bailey, aki ötven éven át írt elemzéseket Oroszországról és Németországról amerikai lapoknak, a második világháború alatt – orosz és német nyelvtudásának köszönhetően – összekötő tisztként szolgált a szövetséges szovjet és amerikai erők között, de hírszerzőként is dolgozott, 1982 és 1985 között pedig a Münchenből sugárzó Szabadság rádió igazgatója volt. Jelenleg is Münchenben él. Ebben a ma már klasszikus alapműnek számító könyvében, amely önéletrajz és történelem sajátos elegye, megjelenik a német sors e századi, rengeteg változást magában foglaló periódusa, s a válság, amely belesodorta a német kultúrát a pusztítás őrületébe, hogy aztán porrá semmisülve, mégis demokratikusan szülessen újjá. Ez a furcsa fejlődés máig sem tudta teljesen feldolgozni a múlt maradványait. Főként a lelkekben él a félelem, a németek önmaguktól félnek, a többiek pedig tőlük. Mégis – nem kis mértékben az orosz fenyegetés hatására – egymásra találtak a régi ellenfelek, s megteremtették az emberi civilizáció legerősebb védszövetségét. Könyvében a szerző külön fejezetet szentel a magyar 1956-nak, s azt is érzékelteti, mit láthatott meg és foghatott fel Amerika mindabból, ami a második világháborúban elpusztult Németország és a világháború utáni békébe belepusztuló Szovjetunió ikertörténetéből kikövetkeztethető.