Szabó Dezső: Az elsodort falu II-III.

Ezt az előszót nem panasz és nem szemrehányás diktálta. Semmi okom a panaszra; semmi jogom a szemrehányásra. Ez a regény akkor jelent meg, mikor kegyetlen napok hozzám: megszenvedett legbensőbb mondanivalómhoz ostorozták fajomat. Én voltam a hátba döfött faj ajakáról kitört jaj s a magyarság megismerte saját megsebzett életét e regényben. A sötét napok egyetlen világossága volt az, mikor láttam, hogy a társadalom legkülönbözőbb rétegéből: egyszerű székely katonák, művészgyerekek, papok, tudós professzorok, forradalmárok és konzervativek, hivők és tagadók a megtalált evangélium ujjongásával vitték szét e könyvet. Az egész forradalomnak hazudott sziriai uralom alatt ez volt az egyetlen igazi forradalom: ez volt a magyar forradalom, merész, győzedelmes és többé meg nem állítható.
De igen sok kifogás is tétetett regényem ellen, még pedig egészen jóhiszemű emberek részéről is.