Gondolatiság; intellektuális ihletettség jellemző Garai verseire. A töprengő-meditáló, problémákkal viaskodó ember költészete ez. A szellem szuverenitásán, a mélyen megélt művészi gondolat kikristályosításán alapulnak alkotásai. Az értelmen, a szabad ráción nyugvó emberi méltóság szépsége ragyogja be őket: sorai a fétisek, dogmák, szellemi etikai béklyók ellen lángolnak. A holnap új, szocialista embertípusáért, a közösségi, forradalmi eszmények tartós realizálásáért csatázik verseivel a költő. Súlyos veret, nagyívű pátosz, a nehéz gondolatok röpte, erkölcsi síkra transzponált közösségi líraiság, már-már szentenciózus feszítettség jellemző rá: a fogalak és ideálok, az eszmék és eszményi magatartástípusok líraisága. Erkölcs és gondolat: a jövőjét tudatosan alakító ember magatartásformáinak költészetébe emelése vezeti tollát. Intellektuális, de nem elvont verseket alkot Garai: minden sejtje eltéphetetlenül a közösség, a szocialista társadalom, a való világ áramlásaihoz kapcsolódik, belőle újul, formálódik.