Magyarországon a judo – vagy ahogy nálunk ismerik – a cselgáncs mindössze két évtizeddel ezelőtt kezdett elterjedni. Mint testgyakorlati ág tehát; egyike a legfiatalabbaknak. Ugyanez elmondható az egész világ judosportjáról is, hiszen az első hivatalos Európa-bajnokságot meglehetősen későn, 1951-ben rendezték meg Párizsban, az első világbajnokságot pedig még ennél is később: 1956-ban, Tokióban. Ez előtt csak nemzeti bajnokságokat és egy-két nemzetközi versenyt (az 1934. évi nem hivatalos Európa-bajnokság is ennek nevezhető) tartottak ebben a sportágban. Két évtized egy sportág életében vajmi kevés. Tán arra elegendő, hogy az adott versenyszabályok mellett kialakuljon versenytechnikája, azok oktatásának legfontosabb módszere, sajátos edzésmetodikája. Be kell vallanunk, hogy nekünk még ezen a területen is sok a tennivalónk. Mindezek ellenére a judo -előtűnve az ismeretlenség homályából – sokat fejlődött. Az 1880-as évek táján már maga Jigoro Kano – a cselgáncssport megteremtője – is gyakran hangoztatta, hogy a judo bekapcsolása a nemzetközi sportmozgalom vérkeringésébe jótékonyan elősegítette a fejlődését. (Kano tulajdonképpen ezt is akarta elérni akkor, mikor elküldte legkiválóbb tanítványait, a sportág első „nagyköveteit” a világ minden részébe, többek között hazánkba is –, hogy népszerűsítsék, tanítsák, oktassák a judót.) Szinte valamennyi földrész számos országában egyre-másra (Kano által sem remélt gyorsasággal) alakultak a nemzeti szövetségek.. Egyre többen ismerték fel a judo testet-szellemet formáló értékeit, praktikumát, s látták meg a mesterségesen táplált misztikus köd mögött annak valódi arcát. A sportágak történetében hihetetlenül rövid időn belül sikerült a judónak elfoglalni méltó helyét a sportok nagy családjában. Kano remélni sem mert álma valósult meg akkor, amikor a tókiói nyári olimpiai játékok programjába felvették a judót. Ezzel a judót kedvelők nagy táborának teljesült végül a kívánsága. Igaz a tokiói olimpiát következő mexikói olimpián nem, de Münchenben már újra szerepelt a judo az olimpiai játékok műsorán, s reméljük, hogy most már végérvényesen sikerült a judónak beverekednie magát az olimpiai versenyszámok közé. Sokat jelentene a sportág további és gyorsabb ütemű fejlődése érdekében, ha a nemzetközi szövetség – felismerve az élet által felvetett problémákat – ésszerűen módosítaná a versenyszabályokat, amelyeket a hagyományokhoz való merev ragaszkodás miatt eddig gátolták a versenyeken a rendkívül sokrétű és látványos judotechnikák szabad kibontakozását.