Gabriel García Márquez: Baljós óra

García Márquez három kisregénye annak a széles ívű ciklusnak része, amely a kolumbiai író világhírű regényében, a Száz év magány-ban érte el csúcspontját és zárult le. A képzelet alkotta kisváros, a sivár, unalmas, s egyszersmind az "örökös ostromállapot" feszültségét, az elszabadult vagy elszabadulni kész terror légkörét árasztó Macondo a színhelyük, a hajdan virágzó "banánváros", melynek története a Söpredék-ben három nemzedék képviselőinek - egy apának, a lányának és az unokájának - emlékezéseiből kerekedik ki. Remek környezetrajz, és rendkívül finom, árnyalt emberábrázolás avatja remekművé Az ezredes úrnak nincs aki írjon-t, mely a nyomort nemes méltósággal viselő, a reménytelenségben is hiú reményeket tápláló ember, s az időtlenségbe dermedt kisváros összefonódó sorsának szívszorító megfogalmazása. A Baljós óra a mai Macondó világa, ahol a plébános harangszóval gyakorol cenzúrát, ahol az az úr, aki agyafúrt üzelmekkel minél többet lopott-harácsolt össze, s ahol elég egy mondva csinált ürügy, hogy az elöljáró, aki egyébként katonatiszt, rászabadítsa a terrort a látszólag békében szunnyadozó kisvárosra.
A mítoszteremtő erővel és fegyelmezett fantáziával megalkotott kisregény nemcsak a nagy műre, a Száz év magány-ra való készülődés állomásait jelzi, hanem annak művészileg-tematikailag szükséges és értékes előzménye is.