Gábor Áron: Szögletes szabadság (emigráns kiadás)

Dr. ​Gábor Áron sajátságos utat jár a magyar irodalomban. Megdöbbentő őszinteséggel tárja a világ elé tizenötéves szibériai száműzetése élményanyagát. Olyan mélyről világítja meg a kommunista rendszer lélektani szerkezetét, a szovjet emberképzés titkait, amilyenre a világirodalomban nincs példa. Kritikusai szerint „dosztojevszkiji módszerekkel boncol és Dürrenmatt meghökkentő eszközeivel dolgozik, hogy a szovjet élet fekélyeivel rémítse a nyugati jólét társadalmait.” Gábor Áron ennél többet tesz, szomorú, de hiteles tanúvallomást ad, hogy századunk neofáraoizmusáról egyszer méltó ítéletet alkothasson a történetírás.
     Az embertől keletre, tavaly megjelent könyve megrázta a külföldi magyar világot, a Szögletes szabadságban kiszélesíti a kört a szerző: a sztálini tizenhétmilliós rabország testi-lelki égéséről, erjedéséről, szolgaságról, történelemformáló erejéről és végzetes reménytelenségéről ír. A könyv végső értelme: a polgári és a szovjet életszemlélet között áthidalhatatlan az űr. Nem politikai fenntartások, hanem évezredes adottságok és hagyományok, élet- és halálértékelés azok a pontok, ahol hajótörést szenved az opportunista párbeszéd, de a jó és segítő szándék is.
Az embertől keletre megrendítő dráma, pszichopolitikai riport, a Szögletes szabadság hátborzongató lidércnyomás, kiáltó figyelmeztetés, mi lesz a világgal, ha a másik oldal győz?
    Dr. Gábor Áron a székely szabadsághős leszármazottja, a háború előtt a budapesti 8 Órai Újság munkatársa és haditudósítója volt. Magyar hadi tudósító a Sztálin-vonalon túl című könyvéért 1945-ben a szovjet katonai bíróság halálra ítélte, de Moszkva életfogytiglani száműzetésre változtatta a büntetést. Tizenöt évet töltött Közép-Szibériában és 1960-ban tért haza Magyarországra. 1965-ben Az emberről keletre könyve kéziratával nyugatra szökött, azóta a Német Szövetségi Köztársaságban él.