Részlet a könyvből:
A magyar nemzet történetében arról szoktak a leglelkesebben írni; aki személyes bátorságával és vitézségével a harc mezején tüntette ki magát. Egy-egy vár ostroma dicsőítő költeményeknek, magasztaló szónoklatoknak a tárgya s késő nemzedék emlegeti vitéz őseinket.
A kard héroszainak ott van helye a nemzet pantheonában. De hát azok, kik egész életükben a hazát szolgálták, vigasztalói voltak a nemzetnek a megpróbáltatás legnehezebb napjaiban, tanácsadói a válságok között: vájjon nem illeti meg őket is a magasztaló ének, az utódok hálás megemlékezése?
Még jobban, mint a véres diadalmak hőseit, mert nekik életükben nem mindig jut ki a nyilvános ünnepeltetésből s valóképpen csak akkor tudják tetteiket mérlegelni, mikor már porladoznak.