Budapestnek a zsidó arculatáról írunk; mondhatjuk úgy is: a zsidó Budapestről. Persze, a magyar fővárosnak ez csak az egyik arca, hiszen van római katolikus és görög katolikus Budapest, van evangélikus, református, van német (sváb), rác (vagy: szerb), cigány, néhányan tudják, hogy volt, s talán még mindig van, görög Budapest is. Otthona az ittlakónak, ide húzódónak - ha nem is mindig barátságos otthon. Mi a zsidó emlékekről írunk, a budai, óbudai, pesti zsidóság történetéről: letűnt és jelenvaló zsidó életről, mely szerves része, emlékbelí és valóságos része a mai város életének. S írunk magáról a zsidó életről, szertartásokról és hétköznapokról, melyek Budapesten is ugyanolyanok, mint bárhol másutt a zsidó diaszpórában, vagy nagyon hasonlók. Nem útikalauzt akarunk adni, s nem vállalkozunk a történelmi folyamatok összefüggő ábrázolására sem. A városnak csak azokról a részeiről beszélünk, amelyekhez zsidó történet fűződik: magyarországi zsidó történelem. A történelemből pedig főként azt próbáljuk meg bemutatni, ami helyszínhez köthető, amit látni lehet, aminek emlékei megvannak ma is, vagy legalább tudjuk, hol történt; egyszóval azt, ami zsidó történelem itt van, emlék vagy valóság, a mindannyiunkat körülvevő nagyvárosi térben, Budapesten.