Gyakran megesik velünk; hogy görcsbe szorul a gyomrunk, a torkunkban mintha gombóc lenne, kiüt rajtunk a hideg veríték. Félünk valamitől? Nem, hiszen sokszor alig értjük, mi riasztott meg bennünket. És mégis rettegünk: valami ismeretlentől, megmagyarázhatatlantól, irracionálistól. A pontosan leírható félelem határmezsgyéjén túl kezdődik a szorongás titokzatos és baljós világa, a sötét szobától, a mélységtől, a bezártságtól és még számtalan más, valójában tökéletesen veszélytelen dologtól való érthetetlen iszonyodás kórképe.
A német pszichoanalitikus típustanában négy szorongásos alapforma: a szkizoid, a depresszív, a kényszeres és a hisztérikus személyiségi hétköznapi vagy már kórossá vált tünetegyüttesét vázolja fel megdöbbentő és egyben lenyűgöző érzékletességgel. Így vagy úgy valamennyien a páciensei lehetnénk.