Rendhagyó vadászkönyvet tart kezében az Olvasó. Vadászkönyv; mert szerzője ízig-vérig vadász: ősi szenvedéllyel megáldott, a vadászó ember ösztöneinek atavisztikus gyökereiből táplálkozó elhivatottságát mindenkor tudatosan vállaló, mai vadászember - ismert vadászíró és színész. E munkájában most átlépte a Rubikont. Az író ezúttal felülkerekedett a vadászon: Földi László sorrendben immár negyedik könyve több mint vadászkönyv. Ne várjon hát senki afféle megszokott, a vadásznaplók lapjairól kiragadott-kibővített élménybeszámolókat, hagyományosan előadott vadásztörténeteket - ezek a stílusjegyek különben sem tartoztak soha a Szerző alkotói eszköztárába: ezúttal végleg a szépírói magatartás, a fikció vált meghatározóvá írói világában. A kötetben szereplő írások esetében - a kispróza műfajának e sajátos, kivételesen egyéni hangú darabjaiban - a "vadászirodalom" meghatározás érvényét veszit: miként bennük az író legyőzte a vadászt, az irodalom is diadalt ül a vadászat felett. Mindazonáltal - sok egyéb mellett - vadászatról is szó esik a könyvben, hol kimondva, hol kimondatlanul. Különös történetfüzér áll össze egységes egésszé: visszaemlékezés, vadásztörténet, naplótöredék, elbeszélés, (színház)művészeti eszmefuttatás, bűnügyi történet, Csáth és Poe komor világát idéző novella, szatirikus átirat -egyes fejezetei mégis összetartoznak. A helyszínek, a gondolatok, az események vissza-visszaköszönnek, a képzeletben és a valóságban egyaránt. Balladai homály,a lélek sötét mélységeinek kitárulkozása, sajátos szimbólumrendszer, a testiség, az ösztönösség határozza meg e különös világot. Miként a vadonnak - a vadászatnak -, az ösztönök, a vér, a születés és a halál az életnek is a velejárói. A vadászat: élet. az élet - vadászat!