"Szűcs Sándort elfogták, és átvitték Ungvárra, de néhány nap múlva hazaengedték. A magyar rendőrség valamikor 1957 januárjában kereste, de Szűcs addigra már átlépett a nyugati határon. Állítólag Svédországban telepedett le, de olyan híreket is hallani, hogy nemrégiben meghalt."
(Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott...)
Egyszerűen rejtély, hogy miért keltették a halálhíremet. A hír bölcsője Moldova vasutas könyve. Amikor a cikk kezembe került, írtam Gosztonyi Péternek, hogy élek... A válasz nem késett soká.
"Stintung Schweirzerishce
Osteuropa-Bibliothek
CH-3005 Bern
Jubilaumsstrasse 41
Bern, 1990. december 14.
Kedves Szűcs úr,
köszönöm levelét, köszönöm "életjelét" - s nagyon örülök, hogy él, és sokáig fog élni, mert tudja, akinek halálhírét keltik, az hosszú életű lesz a földön.
Én is csak Moldova könyvéből értesültem "haláláról." A SZEMLE-féle cikket még a hatvanas évekből ismerem, én Önt kezdettől fogva a Szárnyas Kerék egyik 1956-os Hősének tartottam és tartom, s most, hogy tudom megvan nekünk: mindent meg fogok tenni azért, hogy utólagosan is meglegyen rehabilitációja. Jövőre a 35-ik évfordulóra külön 1956-os kitüntetések lesznek - nevét eddig nem közölhettem, hiszen - lásd fenn - úgy tudtam rég meghalt...
Bajtársi szeretettel köszönti
dr. Gosztonyi Péter"