A múlttal foglalkozni mindig üdítő; lelket emelő és kedélyt nemesítő tevékenység. Okulás céljából hasznos is visszajárni az ősök egyszerű portájára, betekinteni apáinknak a mainál természetesebb gondolatvilágába, figyelni, kutatni, boncolgatni a régiek életét, szokásait, erkölcseit.
Járjunk hát mi is vissza épülni, okulni, gyönyörködni - talán egyik-másik dolgon csendesen mosolyogni - ennek a széptörténelmű, a mai sanyargatott szívekbe bizakodást önteni képes hagyományokkal telt nagyközség: Kiskundorozsma elmúlt régi világába!
Feladatom, hogy Sztriha Kálmán, dorozsmai esperesplébános nagyszabású, jeles községtörténelmi munkájának megjelentetésével kapcsolatosan én is írjak a régi községi és népéletből merített, színes apróságokat. Évek hosszú során át szorgalmasan gyűjtögettem a dorozsmai múltra és a népéletre vonatkozó adatokat, úgyhogy anyag bőségesen állna rendelkezésemre, e könyvecském előírt szűk terjedelme azonban csak egy általános, filmszerű képpergetésre nyújt lehetőséget. Ezen igénytelen kis munkámmal főként azt szeretném elérni, hogy az egyéni önzés divatos koreszméitől jócskán átitatott mai nemzedék figyelmét rátereljem a dorozsmai közéleti múltból meríthető legértékesebb tanulságra. Arra: hogy a közületi szellem mindenek fölött való elsőbbsége, a „mindenki mindenkiért'' gondolat, mind a közület, mind az egyedek haladásának, boldogulásának és gyarapodásának elengedhetetlen feltétele. - A régi „Dorosmán'' a lakosság szinte katonás fegyelem alatt állott. Nádori resolutiók, kerületi statutumok s határozatok, községhatósági intézkedések egész serege szabályozták még a magánéletet is.