"... a teoretikus szokásos makacsságával hisszük, hogy a múltat a maga egészében meg kell ahhoz érteni történetileg és elméletileg, hogy a jelent és a jövőt politikailag normálisan élhessük. Azok a perspektívák, amelyek egy nagy nemzedék belső szellemi küzdelmeiben Magyarország modernizálása és demokratizálása tekintetében a század első évtizedeiben megfogalmazódtak, az első világháború kataklizmája után szinte nyomtalanul eltűntek. Magyarország, hogy egy kiváló demokratikus történetíró kedvenc szavával éljünk, hetven évig nem folytatott "egészséges" és "politikailag hisztériamentes" életmódot, 1956 forradalmának nagyszabású kivételével. most megnyílik az alkalom a nemzeti betegségek önkezelésére, valamint arra is, hogy hozzákezdjünk a modern világ bizonyos - gazdasági, politikai, szociális - intézményeinek Magyarországra való átplántálásához.
Egyszersmind itt a lehetőség és a szükséglet a modernitás őszinte és szenvedélyes kritikájára is..."
(részlet a szerzőknek a magyarországi kiadáshoz írt előszavából)