Szemernyit sem fejlődött az elmúlt hét esztendőben a magyar gazdaság; leszakadt riválisaitól, az új uniós tagállamoktól. Három recesszión esett túl, amelyek nem múltak el nyomtalanul. Csökkent a jövedelmek vásárlóereje, romlanak az életkörülmények, amortizálódnak az eszközök és az otthonok. Az egymást követő kormányok szüntelen válságkezeléssel foglalatoskodtak. A Gyurcsány-kormány 2006-ban megpróbálta helyreállítani az egyensúlyt egy féloldalas stabilizációs programmal és szerkezeti reformokkal, de törekvéseinek a népszavazás véget vetett. A Magyarországot 2008 októberében elérő nemzetközi pénzügyi válság következtében felrémlő pénzügyi katasztrófát, súlyos veszteségek árán, a Bajnai-kormány állította meg. Az őt váltó Orbán-kormány radikális fordulatot vett: az államadósság elleni harcot gazdasági szükségállapotként képzelte el, ennek jegyében a központi hatalom alá rendelte a független intézményeket, kiiktatta a kormányzás alkotmányos ellensúlyait, és megteremtette a lehetőségét, hogy a gazdaság bármely szegmensébe tetszése szerint beavatkozhasson. A gazdaság tartalékait kisajátította és felélte, szembefordult az országot a válságból kimenekítő nemzetközi szervezetekkel. Kialakította az önkénygazdaság keretrendszerét. A kötet ezt a folyamatot tekinti át, időrendben, egészen a végső kérdésig: vajon hány szűk esztendő követi még ezt a hetet? Igazságtalan az élet: amennyi fájdalmat a 2008-as pénzügyi válság és az azt követő, elhúzódó recesszió okozott, legalább akkora izgalmat és intellektuális élményt jelent annak, aki elmerül az események tanulmányozásában mondja a szerző, akit pályája kezdete óta foglalkoztat a gazdasági krízisek természete.