Fábián Béla: Az orosz pokol: A Japán-tengertől Pétervárig. Irta - -. Második kiadás. Budapest, [192?]. Légrády Testvérek. 162+(2) p.
Kiadói, illusztrált erdeti papírkötésben. Extrém ritka kiadói borítóval!
A művet az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945 M. E. számú rendeletével betiltotta és fellelhető példányait megsemmisítették.
Fábián Béla, született Feuerman Béla (Tállya, 1889. – San Juan, 1966.) ügyvéd, politikus, publicista. Ügyvédjelöltként Vázsonyi Vilmos titkára volt. 1915-ben bevonult katonának, hamarosan hadifogságba esett. A hadifogság alatt a "Fogoly Vasárnap" és a "Priamurje" című lapokat szerkesztette magyar hadifoglyok részére. 1918 februárjában négy társával megszökött és Mandzsúrián, Mongólián és Oroszországon keresztül visszatért Magyarországra. Itthon heves sajtópropagandát indított Szovjet-Oroszország ellen, s a forradalomig törvényszéki bíró lett. A Tanácsköztársaság idején antikommunista magatartása miatt letartóztatták. 1920–22-ben a budapesti törvényhatósági bizottság tagja volt. Nagy szerepet játszott a Nemzeti Demokrata Pártban. A két világháború között a magyarországi zsidóság prominens alakja volt és az üldöztetés idején is a kikeresztelkedés ellen foglalt állást. A német megszállás idején letartóztatták és koncentrációs táborba hurcolták. Többet nem tért vissza Magyarországra. Több évet Párizsban élt, majd az USA-ban telepedett le, ahol a jobboldali magyar emigráció egyik vezéralakja lett. Magyarországon megjelent könyveinek mindegyik tiltólistára tették.
Részlet a könyvből:
A chabarovszkí kávéházban.
A pincérleány odajött az asztalomhoz és egészen tompított hangon odaszólt nekem; hogy az első teremben egy úr beszélni óhajt velem és kéret, üljek át az asztalához. Az egész testemen reszketés futott végig. Csak titkos rendőr lehet. Még az első lépést se tettem meg a szökéshez, máris felfedeztek. Be fognak Csukni a fővártán két hétre vagy talán egy hónapra is, azalatt Chabarovszkot egész biztosan elfoglalják a japánok s örökre búcsút mondhatok a szabadságnak. Arra gondoltam, hogy hirtelen magamra rántom a télikabátom, a fejembe húzom szőrmével bélelt koreai sapkámat, kiugróm a szállodába vezető mellékajtón, kirohanok az utcára, belevágom magam egy kinai szánba, elnyargalok a kinai negyedbe, melynek sikátorai majd csak elrejtenek üldözőim elől. A tekintetem egy pillanat alatt végigfutott kávéházi vendégeken, megmértem az időt, mely alatt rohanva a szállodán keresztül kijutok az utcára, amig beleugrok egy szánba s annak se orosz vagy japán, csakis kinai legyen a kocsisa s szomorúan kellett lemondanom a menekülés gondolatáról. A kávéház tele volt orosz katonatisztekkel, a mellékajtón és a szállodán keresztül olyan nagy volt a kerülő, hogy a tisztek a detektiv egy intésére már elállhatták a kijáratokat, mielőtt én kijuthattam volna az utcára. Kelepcében vagyok, menekülés nincs, hátha mégis kitudom vágni magam valahogy, talán ésszel, talán pénzzel, gyerünk - s teljesen nyugodt arccal megindultam a kislány után.