Egy hosszú Los Angeles-i utca déli oldalán szép barna lányok álldogálnak, minden sarkon egy-egy: mind egyforma magasak – még egyforma karcsúak is –, és ugyanolyan prémes ruhát viselnek. Mi sem természetesebb, mint hogy a véletlenül arra járó Perry Masonnak – Gardner jól ismert, csalhatatlan és lángeszű ügyvéd-detektívjének – megakad a szeme rajtuk. Vesztére. Mert mi sem természetesebb, mint hogy néhány oldallal később Mason és az olvasó egy kusza gyilkossági ügy kellős közepébe csöppen. És a vádlott épp az egyik barna lány: az, akit felfogadtak, hogy megszemélyesítsen valakit – egy dúsgazdag, válni akaró dámát. Mason és a rendőrség ezúttal is versenyt nyomoz. Úgy látszik, hogy most az egyszer a rendőrség a szerencsésebb, de a Gardner-könyvek szokásos lélegzet-elállító bírósági tárgyalásán a sarokba szorított Perry Mason mégiscsak kivágja magát, és megmenti védenceit. Hogy mivel? Ezúttal is minden nyomot, minden bizonyítékot ismer az olvasó, és a rejtély mégis rejtély marad az utolsó oldalakig. Hiába, nem vagyunk mindnyájan mesterdetektívek – de a könyv annyira izgalmas, hogy talán megvigasztal bennünket ezért a keserű felismerésért.