"Sokan írtak már az emberiség játékos kedvéről; éspedig mindenkor a legokosabbak. Az ember egyre csak töri a fejét, honnan e játék iránti rejtélyes, egyszersmind boldogító vonzalma... A játék az ember teremtménye, mely teremtője örömére hivatott szolgálni egy olyan országban, ahol a "komolyság" és a "vidámság" nem egymással ellentétes, hanem egymást kiegészítő fogalmak, és amelynek földjére csak játszva teheti be az ember a lábát... A tenisz nem egyszerűen sport, a tenisz művészet... Miben rejlik ennek a fehér sportágnak a különleges varázsa? A tenisz távolságtartó párviadallal, és ezzel a maga nemében egyedülálló. Ebben az értelemben, de más síkon a párbaj rokonszakmája azzal a különbséggel, hogy míg a párbajban oda lőnek, ahol az ellenfél áll, a teniszben lehetőleg oda, ahol az ellenfél nem áll. Ezenkívül, bár ennek csak a végeredményt illetően van jelentősége, a tenisz kifejezetten mozgékony párviadal. Mivel a teniszben nem az számít a legjobb lövésnek, amely az ellenfelet eltalája, hanem az, amelyik tőle lehetőleg a legmesszebb mellétalál, és az ellenfelet is ugyanez a szándék vezeti, amikor visszalő, ennek következtében a teniszben a futás a lényeg. Akinek megvan az a képessége, hogy megfelelő időben, megfelelő helyen mindig "labdaközelben" legyen, annak a teniszben a legütőképesebb ellenféllel szemben is nyert ügye van... Az effajta párbaj elengedhetetlen, feltételei a diplomácia, a koncentráció, a gyorsaság, az ökonómia, a precizitás, a képzelőerő, a humor, a nyugalom, az önuralom, az értelem. Mindegyikre szükség van és "játszva" fejleszthetők. És akinek hiányzik egyik vagy másik képessége, annak iparkodnia kell az utolsóval, vagyis az eszével pótolni azt..." A teniszezés dicsére Ez az, ami a szarkasztikus humorú, meggyőződéses humanista következetesen antimilitarista Erich Kästner szerint az emberiség - így a XX. század történelmének alapvető fogyatékossága, minden bajok forrása: a játék szeretete, a játékszabályok iránti tisztelet, a sportszerű viselkedés tragikus hiánya....