"És ekkor megfagyott a vér az ereiben. Térdei megroggyantak, mivel ott; a kerti ösvény közepén, a havas háttérből kiemelkedve, egy alak állt a szerzetesek komor csuhájában! Mivel a kámzsa fejére volt húzva, az arcát lehetetlen volt látni. Úgy állt ott mozdulatlanul, kezeit elrejtve széles csuhájában, lehajtott fejjel, mintha gondolkodna. Aztán a fej lassan megfordult, s a holdfény egy hús nélküli, csontos arcra esett, sötét szemüregekre, és ajaktalan fogak fehér csillogására. A lány egy pillanatig bénultan meredt rá, arra is képtelenül, hogy megszólaljon vagy megmozduljon, aztán hirtelen visszanyerte hangját, és velőtrázó sikollyal omlott a padlóra, halálos ájulásban."