Jelen kötetben Ramtha előkészíti a Megvilágosodás Iskolájának megalakulását. Elmondja; hogyan működtek a régi idők iskolái, és miért voltak olyan értékesek a tanításaik. Ezek lényege nem volt más, mint a belső Isten felébresztése. A civilizáció megjelenésével a hajdankor mesterei bujdokolni kényszerültek. Most eljött az idő az ősi tanok újjáélesztésére, hogy immár ne csak a kiválasztott kevesek hallhassanak róluk. Ramtha olyan iskolát álmodott meg, amely mindenki előtt nyitva áll, aki meg szeretne ismerkedni elődei örökségével. - A tudat és az energia mint a valóság mibenlétének meghatározói - Az idő működésének mechanizmusa, a valóság természete - A tudat-tudattalan, anyag-antianyag kölcsönhatása - A világegyetem teremtése - A lélek célja Nem tudós értekezést, szellemi játszadozást tart kezében az olvasó, nem kinyilatkoztatott igazságok ezek, amelyek vakhitet követelnek. Nem állnak össze új vallássá, nem is egy új egyház építőköveti. Ramtha gondolatrendszere a valósághoz való olyan viszonyt feltételez, amely lehetővé teszi az olvasó vagy a hallgató számára, hogy belépjen ebbe a bölcseleti rendszerbe, és első kézből igazolja ennek hitelességét. Ramtha tanítási módszere az egyén kezébe adja azokat az eszközöket, amelyekkel lerombolhatja önnön előítéletekből emelt falait. Ennek nyomán tágabb nézőpontból szemlélheti a dolgokat, lényegibb, szabadabb, tudatos és eddig nem is sejtett módon, sokrétűbben tapasztalhatja meg a valóságot.