„Déry regényeit az emeli világirodalmi színvonalra; hogy rendkívüli ember-, probléma- és helyzetérzékenysége ugyancsak rendkívüli evokatív erővel párosul. Felvevőképességének érzékenységét felületesen és így eltorzítva írják le azok, akik kizárólag a pillanatnyi hangulatok, az érzéki megjelenés finomságaira helyezik a hangsúlyt. Ez Dérynél – mégpedig a fejlődés folyamán egyre erősödő mértékben – csak nélkülözhetetlen eszköz arra, hogy jelentős típusokat, típus-csoportokat, típusoknak egymáshoz kapcsolódó szövevényes társadalmi vonatkozásait művészileg megérzékíthesse.” Lukács György (1954)