A nagy alkotók műveit készen kapjuk: a költemények; a novellák, a regények, drámák első igazi átélése sokszor döntő. Megragad s arra késztet bennünket, hogy befogadjuk őket. De a mű tovább hat, ismételten gondolkodásra késztet, hogy mélyebben megismerkedjünk vele s azokkal az ismeretlen, vagy még nem eléggé felderített mozzanatokkal, amelyek az író pályájának kezdetén elindításában jelen voltak. Szabadka Kosztolányiját már sokan megírták. Életrajzának, értékelésének és alakja teljes megrajzolásának kiindulópontja ez a város; az irodalomtörténész aztán elhagyja Szabadkát, hisz a költő alkotóművészi nagy kibontakozása nem itt játszódott le. De innen indult el, és hogy milyen érlelő erővel nyilvánult meg ennek a városnak, a város népének, tájának, hangulatának hatása a költőre, azt Dér Zoltán pár esztendővel ezelőtt, a MOSTOHA című kötetének előszavában vázolta fel, s újabb, még igényesebb munkája, AZ ELSŐ MŰHELY olyan ismeretlen részleteket tár fel Kosztolányi diákéveiből, amelyek sokban hozzájárulnak egy - a haladó évekkel párhuzamosan jelentősebbé váló - írói arckép megrajzolásához. Az itt következő - olykor lehalkított, olykor szinte átforrósodott sorok - nemcsak városunkhoz simulnak, hogy művelődéstörténetünket gazdagítsák, hanem Kosztolányi Szabadkájához visznek közelebb bennünket, ahhoz a képhez, amely műveiben maradandóan él.