Szerb Antal: Hétköznapok és csodák

Képzeljük el megint egyszer; hogy közénk jön a jeles Szimbolikus Idegen, gyakori vendégünk a XVIII. század óta, amikor még Bennszülött volt a neve és gyakran Otahaiti szigetéről érkezett. De lehet Marslakó is, amint a természettudományos mult században volt szokásos. Akárhogy is nevezzük, számunkra most is csak egy fontos tulajdonsága van: hogy kivülröl és meglepetve szemléli civilizációnkat és elfogulatlan véleményt mond róla, a „józan ész szavát".
A Szimbolikus Idegen az elmúlt két évszázadban általában két dolgon csodálkozott: a technika fejlődésén és az emberek gonosz, harcias ostobaságán. Az előbbi mitikus borzongássál töltötte el, az utóbbi felháborította nemes szívét, mély a természet emlőjén nevelkedve humánus és pacifista volt.
De tartani lehet attól, hogy az írók, akik látogatását és véleményeit megörökítették, félreértették a Bennszülöttet és a Marslakót, kinek nyilván kifejezési nehézségekkel kellett megküzdenie, mikor gondolatait franciául vagy más kultúrnyelven tolmácsolta. Nem valószínű, hogy az Idegen olyannyira csodálkozott a technika vívmányain. Hiszen ezek olyan dolgok, melyek vágyképek formájában a legprimitívebb tudatokban is benne élnek. Aki valaha madarat látott, el tudja képzelni a repülőgépet és aki valaha félt a sötétben, megálmodta a villamos zseblámpát.